Korán reggel nem a rigó füttyre ébredtem fel, hanem erre: brrr-brrr-brrr. Majd hatalmas csend. Csak a szomszéd bácsi vegyes szókincsére lettem kicsivel később figyelmes.Átjött hozzám,és megkérdezte,hogy van-e  egy felesleges hosszabító zsinórom. Felesleges? Az nincs.-mondtam neki. Kérdeztem mi történt az övével,és elmondta, hogy a kutyájának a csontját akarta arrébb rúgni a fűben, hogy ne tolja rá a fűnyíróját, de nem volt elég figyelmes,és rátolta a kábelre a gépet. Még szerencse,hogy nem lett baja az öregnek.-gondoltam magamban. Mondtam neki,hogy előbb nézze,meg,hogy a gép működik-e még megfelelően, majd valahonnan kerítünk hosszabbítót,ha már annyira szereti a füvet nyírni.  Minden héten pont  szerdán reggel fél6-kor.Pedig olyankor más ember még kényelmesen lába nyújtva alszik a takaró alatt,és tengerpartról,pálmafákról,madárcsicsergésről álmodik, nem pedig a munkáról. De a jó az egészben, hogy miután röjöttünk,hogy a gép is jó,és lett kábel is, a mi füvünket is lenyírta a bácsi. De az biztos, hogy a mi hosszabbítónk nem lesz kölcsön adva, nehogy rátolja véletlenül a fűnyíró gépet.