Az iskola akkor jó, ha szünet van. Ezzel a kijelentéssel indult neki az utolsó hétnek lányunk. Igyekezett már lélekben a vakációra koncentrálni, ám az a fránya utolsó öt nap még folyamatosan visszazökkentette a jelenbe. Azt az érzést én is jól ismerem, mikor már minden jegy le van zárva, mikor már minden eldőlt, az idő nagyon jó és már senkinek sincs kedve reggelente elindulni a suliba. A kedv és a kötelezettség azonban két teljesen más dolog. Így hát ő is nekiindult kissé fásultan, hogy átvészelje a hátralévő időt. Délután azonban jókedvűen és boldogan szaladt hazafelé. Nem igazán értettem az okát mindaddig, míg mesélni nem kezdett. Tanítás már nem volt, az egész napot kreatív foglalkozásokkal töltötték. Lehetett választani, hogy ki mit szeretne csinálni. Festészet, agyagozás, fotózás és lakberendezés volt a választék. Ő imád átrendezni mindent, ezért a lakberendezést választotta. Mexikói stílusban rendeztek be egy szobát és egy képzeletbeli konyhát. Imádta a színes Talavera kerámiákat, a szőtteseket és a Panama kalappal is megismerkedett. Óriási volt a lelkesedése és a fásultsága véglegesen elszállt. Alig várta, hogy másnap újabb foglalkozáson vehessen részt.